Manapság igyekszünk csökkenteni a testünkbe bevitt só mennyiségét, nemrég azonban úgy tartották a só nélküli étel ízetlen. A só volt már fizetőeszköz, gyógyszer és vegyszer. Emlékszem egy humoros történetre, tanult emberek beszélgettek, és az egyik férfi kolléga kijelentette:
– Ebben a levesben túl sok a nátrium-klorid.
Mire a humánszakos kolléganő megjegyezte:
– Pfuj, ne beszélj evés közben ilyen vegyszerekről…
Hát persze, az, hogy nem tudta a só képletét, nem olyan nagy baj, és a só, bizony egy fajta vegyszer.
Nos, az a hely, ahova invitálok mindenkit, aki még nem járt arrafelé, nagyon is erről a vegyszerről szól, a SÓ-ról.
PARAJD
Parajdon van sóbánya és sóösvény, sóstó és sóvirág, fürdősó és sósperec (csak hogy a legismertebbeket megemlítsem).
A sóbányába busszal lehet lemenni, nagyjából félóránként indulnak a járatok. A bánya név már nem annyira igaz, hiszen inkább egy kisváros fogad, amikor leérünk a busszal a 120 m mélyen fekvő csoda országba: játszótér és mozi, kiállítás és zene, étterem és még sok minden más fogadja a gyógyulni vágyókat (gyógyírt jelent az ottani 16 fokos levegő légúti problémákra, illetve szív és érrendszeri bajokra), vagy azokat akik hozzám hasonlóan kíváncsiak. Még egy borház is van, ahova a világ különböző borászai viszik el termékeiket, és ezeket ott helyben meg lehet kóstolni, vagy esetleg megvásárolni.
Parajdon érdemes egy jót fürödni is, hiszen a víz is sós, ezért egészen más érzés ott lubickolni, mint az édes vízben, és ráadásul sok betegség ellen is hasznos lehet.
A harmadik kihagyhatatlan hely a sószoros, ahol gyönyörű sóvirágokat is megcsodálhatunk egy kis egészséges kirándulással összekötve.
Parajd igazi Székelyföldi gyöngyszem: minden megvan ahhoz, hogy jól érezzük magunkat és az egészségünket is rendbe hozzuk: olyan, mint a só az ételben, lehet nélküle is főzni, de ízetlen…
